Életfonalak - a szövés motívuma a mesékben és a meseterápiában - Dr. Boldizsár Ildikó előadása

„Kívül az idő siklásán mozdulatlan orsó pörög, / íme világot készítünk, túl minden ívbe-

foghatón” 

(Weöres Sándor)

A szövéshez és a fonáshoz, az egyik legősibb kézműipari tevékenységhez, gazdag szimbolika

kapcsolódik. Már a görög-római mitológiában is találunk olyan történeteket, amelyekben a

szövés körül támadnak bonyodalmak, gondoljunk csak a Pallasz Athéné és Arakhné között

kialakult, tragikus végű szövőversenyre, vagy a fonó sorsistennők (Moirák) életidőket

meghatározó hatalmára. A népmesékben még gyakoribb motívum a szövés és a fonás, s ebből

következően mindkettőnek kitüntetett szerep jut egy-egy meseterápiás folyamatban is. Az

előadáson először bemutatom azokat a meséket, amelyekben az orsó, a rokka, a guzsaly vagy

a szösz alapvetően befolyásolja a mesehős útját és elvégzendő feladatait. Sorra vesszük azokat

a meséket, amelyekben meg kell szőni/fonni valamit, vagy akár kútba ugrás árán meg kell

keresni és újra kézbe venni egy elveszített (élet)fonalat, aranyszállá kell alakítani egy

értéktelen anyagot… A mesékről való gondolkodás során választ keresünk arra a kérdésre is,

hogy tulajdonképpen mit vesz kézbe az, aki kézbe vesz egy orsót, s mi történik azzal, akit

pont egy ilyen eszköz szúr meg… Vajon miért olyan közkedvelt női próbatétel a mesékben a

szövés, s mit sző az, akinek keze alól csodaszép vásznak és kárpitok kerülnek ki? Milyen

üzenetek rejlenek a szövés-fonás szimbolikus képei mögött? Az előadás utolsó részében

néhány esettanulmányon keresztül tekintünk rá a szövés spirituális vetületeire, valamint az

életfonalak kézben tartásának és vezetésének művészetére is.