Esik

Esik. Szeretem az esőt. Az illatát. A lehűlést. Nagyon régen azt hittem, ilyenkor Isten megtisztítja kicsit a világot, mert épp ráfér. Le kell mosni, el kell mosni ezt-azt. Mint amikor könny csordul a lélekből. S utána újrakezdés. 



Gyerekkoromban hálás voltam, ha esett nyáron. Nem szerettem, hogy nem olyan a nyaram, mint minden gyereknek: játékos, kinn rohangálós, táboros, társasági, pancsolós, túrázós. Megvolt a napi menetrend. 8-9 között reggeli, ágyat bevetni, port törölni, a kristálypoharakat egyenként, porszívózni. Aztán egy sorozat. Nagyanyám egyik kedvence. Aztán viráglocsolás, a nagylevelűeket levelenként letörölni. Aztán kvízműsor. Közben feltettük az ebédet, pontban délkor ebéd, se hamarabb, se később. Itallerakat, hogy visszaváltsuk a sok üres üveget, söröst és ásványvizest. Meg elmenni az állatkereskedésbe, hogy wasserflöhét vegyek nagybátyám halainak. Újságpapírba csomagolták, mire hazaértem, átázott, gyűlöltem a tapintását. Undorító volt. Cserébe vehettem útközben egy tombolát a lottózó mellett. Boltba menni, sorozat, kis kockázás vagy kártyázás. Néha ihattam tojáslikőrt vagy fügés vodkát, és mindig rengeteg csoki volt. Néha, hogy ne unatkozzak otthon, elkísértem nagyapám a munkahelyére. Imádtam az öregotthon alagsorának buja, bohém hangulatát, a karbantartók, szerelők és fűtők alvilági birodalmát. Szexi félmeztelen nőkről poszterek a falon, öltözőszekrényen, üres sörösüvegek áporodott szaga, ami olajjal keveredett. De itt minden rendben volt. Nem volt viszály, probléma, csak a picit tilosban járó és otthonról elszabadult összekacsintós férfivilág. Pár éve elmentem, lesétáltam a lépcsőn. Minden olyan szűk és sötét volt a csövekkel keresztbe kasul átszövött, üresen tátongó alagsorban. És tiszta volt. Meg gondolom automatizált. 


De ha esett az eső, kiültem az erkélyre kicsit. Hallgattam az eső kopogását, mélyen beszívtam illatát, frissességét, hűsét. És mosolyogtam: ma a legtöbb gyerek otthonmarad, s egy picit, talán más is unatkozni fog. Ma. Egy picit. 


Már nem vagyok gyerek. Nincs nyári szünetem. De kiültem az erkélyre a kávémmal és az esőmmel. Elindulok dolgozni. Gumicsizmát veszek és belelépek a pocsolyába. Esőkabátot veszek, de arcomat az eső felé fordítom. Huh, de jó. Ilyen lehet fának vagy virágnak lenni. Szomjaztam. Már nem szomjazom. 

0 megtekintés

A Kongresszus szervezőit a pszichodrama.kongresszus@gmail.com címen érheti el, kérjük kérdéseit, észrevételeit ide küldje. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapja a www.pszichodrama.hu oldalon található.

 

© 2014 Magyar Pszichodráma Egyesület, Minden jog fentartva.