A Kongresszus szervezőit a pszichodrama.kongresszus@gmail.com címen érheti el, kérjük kérdéseit, észrevételeit ide küldje. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapja a www.pszichodrama.hu oldalon található.

 

© 2014 Magyar Pszichodráma Egyesület, Minden jog fentartva.

A pszichodráma: belevetettség az értelmes életbe

„Sokszor azt hiszem, ez csak egy függvény, ami itt szaladgál, izgul, erőlködik, véletlenek tengerére kidobva – másodpéldánya, függvénye, vetülete, visszfénye, álma egy Másiknak, aki alszik valahol, s engem álmodik – talán éppen ő az, akinél vizsgáznom kell majd reggel, elmondani neki, mit álmodott”. (Karinthy Frigyes: Pillanatfelvétel)

A pszichodráma nekem: belevetettség egy értelmes életbe, küzdelem azért, hogy minél közelebb kerüljünk ahhoz a Másikhoz, legbelsőbb önmagunkhoz, aki Karinthy szavaival „alszik valahol, s engem [téged, minket] álmodik”. A dráma az a tér, ahol elmondhatjuk, magunk köré varázsolhatjuk, hogy ez a Másik mit álmodott.


A pszichodráma olyan módszertan is számomra, mely gazdag eszközeivel lehetővé teszi, hogy a színpadon teret adjunk az emberré válásnak, a felvállalt létre való rácsodálkozásnak, legerősebben talán épp a választásainkon keresztül.


Szondi Lipót sorsanalitikus emberképe azt meséli az emberré válásról, hogy három szintet jó meghódítani egy életen belül ahhoz, hogy a lét elvállalva, az állásfoglaló én vezetésével választott sorssá válhasson. Képessé kell válnunk az integrációra, a transzcendenciára és a participációra (Szondi, 1996).


Az integráció az én négyféle megnyilvánulásának eredménye: projekció, infláció, introjekció és negáció. A projekció révén, az én az ősi törekvéseit, mély tartalmait a külvilágba vetíti, az infláció révén tudatosítja, az introjekció folyamatában a törekvéseket a realitás mércéjével megvizsgálja, s egy autentikus sors érdekében választ az örökölt egzisztencia-lehetőségek közül, majd a negáció szakaszában az eddig megélt kényszer-sorsot megtagadja.


Szondi úgy véli, az egyénnek meg kell találnia a kapcsolatot önmagán felül álló eszmékkel, mint például a művészettel, vallással, humanitással, tudománnyal, és aktiválnia kell a szellemhez kapcsolódást, így létrehozva a transzcendenciát emberi mivolta kiterjesztéseként.


Végül a választott sors folyamatát úgy teljesíti ki az egyén, ha képes egy adott eszmével azonosulni: s így az integráció, transzcendencia, participáció hármas rétegen át-átpergetve önnön fejlődését teljesítheti ki emberlétét (Kiss E, 2019. In: Kőváry, 2019).


Úgy vélem, Szondi és Moreno nagyon közel álltak emberképükben. A pszichodráma olyan módszer, mely többek között a színpad-berendezés, szerepbe-helyezés, szerepcsere, duplázás, tükrözés, a történet-átalakítás lehetőségén keresztül végigkíséri a protagonistát a Szondi által megfogalmazott integrációs szakaszokon.


A pszichodráma olyan tér, ahol ér Istent játszani, hisz a dráma „a bukott istenek terápiája”: megélve a többlet-realitás transzcendáló és participáló erejét (Moreno, Z. 2006).


A szerző tanácsadó szakpszichológus, pszichodráma vezető, hipnoterapeuta


Felhasznált irodalom:

Kőváry Zoltán (szerk.) (2019): Egzisztenciális pszichológia egykor és ma. Oriold és Társai

Kiadó

Kiss Enikő Csilla (2019): Sorsanalízis és egzisztencialista filozófiák. In.: Kőváry Zoltán (szerk.) (2019): Egzisztenciális pszichológia egykor és ma, Oriold és Társai Kiadó

Moreno, Zerka T.; Blomkvist, Leif Dag; Rützel, Thomas (2006): Pszichodráma – az élet duplája. Animula Kiadó

Szondi Lipót (1996): Ember és Sors. Kossuth Könyvkiadó, Budapest

212 megtekintés