Beleállás, létélmény, KáEurópa, avagy miért jó Magyarországon pszichodramatistának lenni?


A berlini fal: elválasztott és most összeköt

Magyarországon, Kelet-Európában pszichodramatistának lenni azt is jelenti, hogy nem pusztán egyes emberi sorsokkal, de a nagy közös történetünkkel is találkozunk. Protagonistáink drámái egy-egy szálat jelentenek abban a szövetben, melyet a múlt szövőszéke szőtt, és mellyel közös jövőnket alakítjuk. Ez olykor nehéz emlékezést és kemény munkát jelent, miközben lehetőséget is teremt arra, hogy elmélyítsük és kitágítsuk tapasztalásunkat az időbe vetett emberi létezésről. Mi az, amibe bele tudunk mi itt állni Európa közepén egy kicsi, de felkészült szakmai közösséggel?


„Hála átélt szenvedéseimnek és tébolyomnak, szebben és gazdagabban éltem, mint ti…” Ez a mottója Danilo Kis, szerb író Fövenyóra című regényének. A regényben a magyar és zsidó származású író Auschwitzban eltűnt édesapjának állít emléket, miközben pont a szörnyű történelmi események tükrében kerülhetünk csak igazán kapcsolatba az emberi létezés szépségével és teljességével is.


Kelet-európainak lenni nehéz és egyben inspiráló létélmény. Nem adatott meg a múlttalanság elviselhetetlen könnyűsége a számunkra, nincs kilépés és tiszta lap, tökéletesen árnytalan és gyökértelen létezés. A belső és külső térképeink is néhai frontvonalakon haladnak át, feldöntött majd felállított, beolvasztott és felvirágozott emlékműveken keresztül, váratlan útlezárásokkal.


A berlini fal egykor fájdalmasan szakította szét egy város élő közösségének kapcsolatait, ám a berliniek spontaneitása és kreativitása képes volt a világ leghíresebb közösségi alkotóterévé varázsolni a szürke betontömböket. Mára a fal maradványai egyszerre tanúskodnak a történelem szenvedéseiről és arról a szűnni nem akaró, mindig megújuló életkedvről, mely ezen a tájon olyan elválaszthatatlanul összetartoznak.


Adott tehát a feladat, hogy átdolgozzuk a terheket és áldásokat, a húsba és lélekbe vágó történeteket, amiket kaptunk. Mindannyian, akik ennek a pezsgő szellemi műhelynek a tagjai vagyunk, hiszünk abban, hogy egy kivételes történelmi pillanatban élünk, lehetőségünk van körülnézni, szembenézni a múlt árnyaival és ezzel egy új perspektívát adni az utánunk jövőknek.


Ha jól végezzük a munkánkat, akkor többet tehetünk, mint gondolnánk. Immunitást adhatunk a szellemi árokásás és állóháború időszakában azoknak is, akiket fogságba ejtett a félelem, vagy akiknek könnyebb csukott szemmel járni. Itt, ahol ilyen sűrű volt az élet, tudjuk, hogy nem az a legfontosabb kérdés, hogy honnan tudunk pizzát rendelni, és valóságshow helyett nekünk itt vannak nagyapáink és nagyanyáink történetei, golyóütötte lyukak házaink falán.


A pszichodráma királyi út arra, hogy szembenézzünk és újat alkossunk. Ezzel a szakmai kísérlettel egy minta-projektet is alkotunk arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet egy hagyománnyal bíró módszerrel a mai kihívásokra valós, új válaszokat adni. Bízunk abban, hogy létélményünk, tapasztalásunk, szenvedéseink és örömeink hozzátehetik sajátos színüket ahhoz az emberi történethez, melyet a világ más pontjain a mienktől kicsit eltérően, más színekkel és ízekkel, más múltakkal és más jövőkkel, de minden emberi lény megél. Novemberben találkozunk a Magyar Pszichodráma Egyesület kongresszusán, nézzük meg mire megyünk együtt.

A Kongresszus szervezőit a pszichodrama.kongresszus@gmail.com címen érheti el, kérjük kérdéseit, észrevételeit ide küldje. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapja a www.pszichodrama.hu oldalon található.

 

© 2014 Magyar Pszichodráma Egyesület, Minden jog fentartva.