• staff

Hat dramatista, hat módszer – Beszámoló az IAGP II. Nemzetközi Pszichodráma Kongresszusáról Iseóból


Úton Iseóba

Idén szeptember 4-8. között a kongresszusi stábból öten az olaszországi Iseóba utaztunk az IAGP II. Nemzetközi Pszichodráma Kongresszusára. A kongresszusi beszámolók gyakran kitérnek a résztvevők számára, a hely bemutatására, a kisebb-nagyobb kalandokra és élményekre. Mi úgy döntöttünk, hogy inkább tanulási tapasztalatainkat összegezzük, és röviden bemutatunk hat olyan módszert, melyekkel a kongresszuson találkoztunk, és melyeket a gyakorlott dramatista át tud ültetni saját munkájába. Az itt bemutatott kollégák némelyikét meghívtuk az Életszövet30 Jubileumi Kongresszusra, illetve néhányukat megkértük arra, hogy a következő évben mutatkozzanak be Magyarországon.


Maurizio Gasseau: Pszichodramatikus szociális álom-mátrix

Maurizio Gasseau

https://www.psychodrama2019.org/en/conference/program/e-9-italy-italian-english/


Maurizio azután, hogy a bemelegítés során segíti a csoporttagokat abban, hogy találkozhassanak egymással, páros munkában arra biztat minket, hogy osszuk meg egy álmunkat a csoporttársunkkal. Ezután az egész csoport körében megkérdezi, ki osztaná meg szívesen az álmát mindenkivel. Három csoporttag mondja el nem túl régi álmát. Mint a workshop végén Maurizio tanításából megtudjuk, nem is jó sokkal több álommal dolgozni egyszerre, mert az már túlterhelheti a csoportot, vagy zavarossá teheti a munkát. Mindhárom álmot sorban lejátsszuk protagonista munka formájában. Maurizio különféle intervenciókat alkalmaz, hogy az álmodó közelebb kerülhessen azokhoz a fontos kérdésekhez, melyek az álmon keresztül felszínre törnek. Van, akinek belső hangot ad, van, akit megkérdez, hogy hol érezte már ugyanazt az érzést, van, ahol eljut egy olyan fontos pontig, amikor azt mondja a protagonistának, hogy ez egy olyan téma, amivel itt ugyan nincs lehetőség, de más keretek között érdemes lenne komolyabban foglalkozni. Mindhárom drámában belépünk az álmodó különös világába a részletes konkretizáción keresztül. Maurizio minden álomban megkeresi azt a pontot, ahol a dráma legsűrűbbé válik, és ott sokat törődik azzal, hogy a protagonista minden részlettel kapcsolatba kerülhessen és kifejezhesse magát. A három dráma után következik csak a megosztás, majd a csoportmunkát Maurizio összegzése zárja, melyben szóban tömören átfésüli a folyamatot, és jungi alapú értelmező lehetőségeket fűz hozzá. Ez a klasszikus pszichodrámához szokottak számára kicsit furcsa megközelítés, de Maurizio elmondja, hogy ez része az álom-mátrix módszerének.


Maurizio két előkongresszusi workshopot is tart az Életszövet30-kongresszuson.


Teszáry Judit: Lenni vagy nem lenni munka pszichoszomatikus tünetekkel

Teszáry Judit

https://www.psychodrama2019.org/en/search/Tesz%C3%A1ry/page/2/


Judit bemelegítésként elmondja, hogy milyen módon került kapcsolatba a témával, és megosztja tapasztalatait egy olyan csoportról, melyben csak pszichoszomatikus betegségekben szenvedőkkel dolgozott egy pszichoszomatikai kutatási projektben a Stockholm Stresszkutató Intézetben (Karolinska Intézet). Abból indulunk ki, hogy a pszichoszomatikus betegek helyett a testük beszél, számukra nehéz szavakba önteni azokat a tapasztalatokat és érzéseket, melyek a tünetek mögött állnak. A velük való munkában nagyon fontos, hogy érthetővé váljon a tünetek nyelve. Judit megmutatja, hogy miként használhatjuk a segédéneket ebben a folyamatban. Párban dolgozunk: a párunk szerepcserébe kerül velünk, mi pedig felvesszük a tünetünk vagy betegségünk szerepét, és szorítjuk, ahol szorítjuk, nyomjuk, ahol nyomjuk, húzzuk, ahol húzzuk. Egy szerepcserében megtapasztalhatjuk, megérezhetjük, hogy jól dolgoztunk-e, és még van lehetőségünk módosítani az eredeti helyzeten. Miután megvan a fizikai kapcsolat a tünetem és köztem, a párom újra szerepet cserél velem, ő lesz az, aki megtapasztalja az én tüneteim hatását önmagán, és a szerepcserében kihangosítja, hogy mit él meg. Beszámol arról, hogy mit tapasztal a testében, hogy milyen érzések keletkeznek benne, hogy miben korlátozza vagy segíti, mire készteti vagy éppen miben blokkolja a tünet. Judit elmagyarázza a résztvevőknek, hogy ez egyfajta mentalizációs folyamat, amikor a segédén szavakban fejezi ki a megélteket, és segíti a protagonistát, hogy a szóbeli kifejezés segítségével mentális képet alkosson arról, ami a testében zajlik. Mindkét irányban végigcsináljuk a technikát, majd a csoportban megosztjuk, mivel találkoztunk eközben. Meglepő témák kerülnek a felszínre, érzések, melyekről nem vettünk tudomást, traumák, melyek még évek múlva is kísértenek, bénító szülők, el nem gyászolt gyászok kerülnek elő. Megérezzük, hogy a testünk beszél hozzánk, és fontos dolgokat akar közölni akár ártatlannak tűnő kis fájdalmakkal, akár komoly betegségekkel. Mire mindezt megtapasztaljuk és megosztjuk, készek is vagyunk arra, hogy az egyik csoporttagot protagonistaként támogassuk.


Judit lesz az Életszövet30-kongresszus egyik megnyitója, valamint workshopot is tart a kongresszuson.


Dena Baumgartner: Kapcsolódás az örömhöz

Dena Baumgartner

https://www.psychodrama2019.org/en/conference/program/e-1-usa-english/


Bemelegítésként Dena a résztvevőkkel világtérkép-szociometriát csinál, majd minden csoport egy saját dalt vagy népdalt énekel. Ezután Dena három szót ír a táblára, amelyek kijelölik a workshop témáját: kreativitás, spontaneitás, istenség (Godhead – a Moreno által használt fogalom a mindannyiunkban élő teremtő istenség jelölésére). A következő páros beszélgetésben elkezdjük sorolni a párunknak a szerepeinket: foglalkozást, szociális szerepeket, dramatikus szerepeket egészen addig, míg a szerepeink véget érnek, és nem maradt más, csak a csend. Ebben a csend-állapotban érzékeljük azt az igazi, minden szereptől független ént, ahol már nincs ego, csak a tiszta potencialitás. Következő lépésként a párunkkal szerepet cserélve találkozhatunk ezzel az igazi, spirituális énünkkel. Azzal a mondattal fordulunk felé, ami az itt-és-most-ban érkezik, majd a beszélgetés szerepcserékben bomlik ki. A workshop egy protagonista drámával folytatódik.


Dena két workshopot tart az Életszövet30-kongresszuson.


Marcia Karp: Who shall survive? Ki él túl?

Marcia Karp

https://www.psychodrama2019.org/en/conference/speakers/s-36-marcia-karp/


Marcia kezdésként egy Morenóval kapcsolatos élményét meséli úgy, hogy a csoportból választott szereplőkkel le is játszatja a történetet. Moreno egy nap magához hívatta és elmondta neki, hogy ő egy zseni és méltó lenne utódának. Marcia zavarodott örömmel megy ki a közös helyiségbe, ahol több Moreno-tanítvány üldögél, és elmeséli nekik, ami történt. Kiderül, hogy Moreno mindenkinek azt mondta, hogy zseni. A nagy nevetés után Marcia azt mondja: “Fordulj oda a melletted ülőhöz, vedd fel vele a kapcsolatot és mondd el neki, hogy mi benne a zseniális. Oké, ha nem tudod, de érzed, hallgass az intuíciódra, ne korlátozd magad.” A találkozás után Marcia kihív a zsúfolásig telt terem közepére két csoporttagot, majd elmondja, hogy mindketten egy rákos betegséget éltek túl az emúlt években. Az egyikkel le is játszatja pár percben, ahogy a rákjával küzd. Majd hozzánk fordul: “Mondd el a párodnak, hogy mi van benned, amitől te is túl fogsz élni”. Egyik akció a másikba folyik, a teremben mindenki rámelegszik a Who shall survive? morenói kérdés értelmére (A Who Shall Survive Jacob Levy Moreno 1934-ben megjelent nagy összefoglaló munkájának címe). Következő lépésként Marcia protagonistát választ. Megkérdezi a csoporttól: Ki az, aki még túlélő ebben a csoportban? (Any other survivors?) Többen jelentkeznek, elmondják a történetüket. Marcia választ és a workshop egy protagonista játékkal folytatódik.


Marcia szívesen jött volna a kongresszusra, de pillanatnyi betegsége miatt egy későbbi időpont tűnik valószínűnek.


Leandra Perrotta: Szex és vágy

Leandra Perrotta

https://www.psychodrama2019.org/en/workshop-preview-29-2/


Leandra három alapszabállyal kezd:

  • Ahogy te vagy, az jó.

  • Megtartom a titkod, a te titkod az én titkom.

  • Saját nyelveden szólok hozzád.

A járkálós-találkozós bemelegítés elején saját nevünket suttogjuk erotikusan a másik fülébe. A következő percek a drámához szükséges három dologról szólnak. Az intuíció a harmadik szemek összedörgölése, az emlékek felidézése egymás megszagolgatása, az árnyékunk előhívása fenekünk összedörzsölése. Már izzik a levegő, mindenki nyitott és éhes a másikra. Keresünk egy párt, aki a biztonságos helyünk (safe place) lesz, az animánk, aki kapcsolatot létesít másokkal. Először a szívére teszem a kezem, ő pedig az enyémre, és a szemébe nézek. Hidat építünk a szívünk között. Majd csukott szemmel zenére táncolunk úgy, hogy mindig egymáshoz érünk. Senki nem ütközik, pedig ötvenen vannak a teremben.

Egy új párt keresünk, a feladatunk, hogy élvezetet okozzunk neki és viszont. A kezétől a könyökéig érinthetjük őt meg bármelyik testrészünkkel. Utána a kezünket használhatja, hogy élvezetet okozzon magának. Szimbiotikus régióba csúszunk, áramlik az egész terem. Nem véletlenül. Leandra röviden elmondja, hogy a szexualitásnak a gyerekkorhoz, a preverbálishoz, a testi önelfogadáshoz van köze. A worshop zárásaként a párunkat a csípőjénél fogva tartjuk és egyszerre mondjuk: megtartalak egész életedre.


Leandra örömmel vállalta, hogy Magyarországra jön 2020-ban.


Leni Verhofstadt-Deneve: Munka két protagonistával

Leni Verhofstadt-Deneve

https://www.psychodrama2019.org/en/workshop-preview-5/


Leni kapcsolat-tisztázási, konfliktuskezelési, párterápiás eszközként használja a két protagonistával zajló munkát. A folyamat nagyon strukturált, és célja, hogy a magunkról és a másikról alkotott képek megjelenjenek, és ezáltal szét is váljanak, és egy reflexiós folyamatba kerüljenek. A színpadon négy szék áll. Kettő egymás mellett, ide ül először a két protagonista. A másik két szék ezekkel szemben, egymás mellé fordítva. Az egyik protagonista kezdi, feláll, és az egymás mellé fordított székek egyike mögé áll. Leni interjút készít vele, először magáról kérdezi (énkép). Majd arról érdeklődik, hogy merre tart az élete, mit szeretne elérni (én-ideál). A következő részben a másik protagonistáról alkotott benyomásai kerülnek elő. “Milyen neked ez az ember? Mit gondolsz róla?” (másikról alkotott kép). Végül egy szerepcserében az első protagonista a másik protagonista szerepébe kerül a másik szék mögé állva, ahol ugyanez a folyamat zajlik le. Itt válik világossá, hogy a protagonista hogyan éli meg a másik protagonistát, azaz mit gondol arról, hogy mi a másik énképe és én-ideálja, illetve, hogy mit gondol arról, hogy a másik hogyan viszonyul hozzá. Következő lépésként a másik protagonista megy végig a folyamaton. A folyamat végére mindketten nagyon tudatossá válnak abban, hogy mit gondolnak ők magukról és a másikról, és a másik hogyan vélekedik magáról és róluk. Emiatt, amikor végül a két protagonista beül az egymás felé fordított székekbe és a “Hogyan fejleszthetjük a kapcsolatunkat?” kérdésre válaszolnak egymáshoz beszélve, kapcsolatuk sok rejtett dimenziója felszínre kerül, és jó lehetőségeket kapnak arra, hogy előre lépjenek.


Leni nagyon aktív, idén már nem ér rá, de 2020-ban szívesen jönne Magyarországra.

A Kongresszus szervezőit a pszichodrama.kongresszus@gmail.com címen érheti el, kérjük kérdéseit, észrevételeit ide küldje. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapja a www.pszichodrama.hu oldalon található.

 

© 2014 Magyar Pszichodráma Egyesület, Minden jog fentartva.